Biztos lesz még olyan, hogy bejegyzés címén gondolkodom, de a mai nagyon nagy fejtörést okozott. Ki merjem írni, hogy gyerekellenes? Egyáltalán az voltam? Mit fognak hozzá szólni? Mondjuk, aki ismer, úgyis tudja. :D

Nem is volt olyan régen, amikor még nem lehetett gyereket adni a kezembe. Túlzás lenne azt mondani, hogy utáltam őket, de nem nagyon tudtam mit kezdeni velük. Egy olyan babát sem láttam, akire azt mondtam volna, hogy szép, sőt... Nem értettem, mi ez a nagy babaimádás. Miért akarja mindenki fogdosni a babákat?

A húszas éveimben, amikor az első olyan kapcsolatban éltem, amiről úgy tűnt, az utolsó is lesz, akartam gyereket. Na nem az azzal az égő vággyal, hogy meghalok, ha nem lesz gyerekem, de akkor úgy éreztem, hogy amint készen vagyunk az építkezéssel, összeházasodtunk, jöhet az utód. Ez a kapcsolat véget ért, vele együtt az érzés is elmúlt. Múltak az évek, kapcsolatok jöttek-mentek, az érzés nem jött meg.

Aztán jött 2013. októbere. Theta healing tanfolyam. Korábban is érdekelt, hogy tudok változtatni az életemben zajló dolgokon, ezért voltam többféle tanfolyamon, képzésen. De ez tényleg megváltoztatta az életemet. Elkezdtem tanulni és gyakorolni. A dolgok 2014. januárjában gyorsultak fel. Február 1-től új munkahely, március 4-én költözés új lakásba és március 8-án jött a párom. Ezt egyszerűen nem tudtam máshogy magyarázni (persze biztos sokan tudnák máshogy is), mint a theta healing eredménye. Rengeteget dolgoztam magamon, csak ástunk és ástunk (a theta healingben így nevezzük a tudatalattiban rejlő blokkok megtalálását, amit aztán oldunk) és családállítottunk és a változások megtörténtek.

A gyerek kérdés még ekkor sem érdekelt. Annyiban talán igen, hogy talán a kapcsolatunk 2. hetén zajlott le közöttünk az a telefonbeszélgetés (hogy máshogy...), amiben feltettem a nagy kérdést, akar-e gyereket. Mert én neeem, de ha egyszer mégis, akkor ő mit mondana. Nem akarok nagyon előreszaladni, de a kérdés és a teherbeesés között 1,5 év telt el.

Szóval theta healing. Újra és újra előjött a tanfolyamokon, közös gyakorlásokon, hogy hogy is állok én ezzel a gyerek kérdéssel. Én újra és újra elmondtam, hogy nem akarok, majd egyszer talán. Persze az ásások során mindig ide lyukadtunk ki. A tudatalatti blokkok csak jöttek elő és jöttek elő, mi pedig elengedtünk, helyettesítettünk. Soha nem az volt a célom ezeken az alkalmakon, hogy ezt a kérdést feszegessem, de valahogy előjött. És az idő telt-múlt.

Ezzel párhuzamosan 2014. februárjában, mikor a magánéletem még romokban hevert, találkoztam egy asztrológussal, Zsuzsival. Mivel 2 héttel később minden megvalósult azokból, amiket mondott, a találkozásaink rendszeresek lettek. Azóta már az összes barátnőm járt nála. :D Zsuzsi újra és újra mondogatta, hogy 2016 az ideális év a gyerekvállalásra (hogy mit mondott, miért, arra persze már nem emlékszem). Amikor ezek elhangzottak, mindig elengedtem a fülem mellett.

Időközben kiderült, hogy Gáborral sok mindenben hasonlítunk egymásra és a hónapok során sikerült is összecsiszolódni. Nagyon kitartóak voltunk. Mai napig nem tudom, hogy jutottunk arra az elhatározásra, hogy akkor itt az idő. Ez az idő egyébként 2015. július vége volt. Azt mondtuk, most már jöhet az a gyerek, ha akar. Akit egyébként itt még kispatkánynak hívtunk. Látszik, mennyire rajongtam a gyerekekért. Gondoltam, mivel már 36 éves vagyok - és körülöttem sokan évek óta próbálkoztak -, majd jó pár hónap, akár év is lesz, mire megfogan. 2015. októberében tartottunk egy theta összejövetelt a csajokkal. Ott már mondta egyikük, hogy márpedig ez a baba már itt van (te jó ég, mit fognak gondolni azok, akik nem hisznek semmi ilyesmiben...). Én meg jót nevettem, hogy ez micsoda hülyeség, hagyjanak engem békén ezzel.

Bence. 2015. november közepén kitaláltam, hogy elkezdek futni. A 4. napon, csütörtökön már meg is hiúsult az edzés. Képtelen voltam felkelni. Azt éreztem, a szemem sem tudom nyitva tartani. Kolléganőmtől hallottam pár hónappal korábban, hogy ez a terhesség tünete lehet. Másnap este elmentem vásárolni és csak joghurtot meg pudingot tettem a kosaramba. Ez nagyon gyanús lett, mert én nem szeretem ezeket a dolgokat és előtte szerintem talán évek óta nem ettem ilyesmit. Reggel - november 21-én - megvettem az első tesztet. Aztán egy másikat is. Ez bizony pozitív. Itt nem volt semmi filmbe illő, semmi ötletelés, hogy hogy lepjük meg a párunkat a nagy hírrel. Csak ültünk a konyhaasztalnál és néztük a csíkokat. Ledöbbentünk. Ez a gyerek tényleg jönni akar.