Sokat gondolkodtam, hogy mit is kaphatna tőlünk Bence az első születésnapjára. Olyan ajándékot akartam, ami maradandó, nem egy 5 perc alatt megunható tucatjáték. Rengeteget olvastam és bújtam a csoportokat a facebookon, hogy ötleteket merítsek. Végül, ha jól emlékszem, a Pinteresten találtam meg a nyertest. Erről aztán itthon is elkezdtem mesélni. Az okos női módszert választottam. Én kitaláltam, de a gyermek apjára hagytam a megvalósítás lehetőségét. :D Szóval elmondtam a szuper javaslatomat. Legyen az ajándék egy matatófal, angol nevén busy board. Gábor nagyon kreatív, nem csak ügyes asztalos, de szépen fest és szuper fotókat csinál (mondjuk erről pont én készítettem a fotókat, tessék majd jól megdicsérni), így ráhagytam, hogy érlelgesse a gondolatot. Elmondtam, hogy körülbelül mit szeretnék rajta látni. Közeledett a születésnap, fogytán volt az időnk és mivel én azt mondtam, hogy majd én akarom festeni, eléggé el voltunk csúszva, mert Bence mellett nemigen jutott idő arra, hogy elmenjek a műhelybe és ott festegessek. Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen féltem a festéstől, nem vagyok egy Picasso (vagy épp inkább pont az...). Mindezek miatt Gábor kezébe vette az ügyet és nekiállt. Jól tette, sokkal ügyesebb (volt), mint én.

Gondoltam, azok kedvéért, akik esetleg szeretnének maguk elkészíteni egy ilyen matatófalat, leírom, hogy körülbelül hogy zajlott a folyamat és miből is van ez a tábla. Szóval: az alapanyag 18mm-es rétegelt lemez. Nos, a marás, ami a kisautónak készült, nem egy otthoni/amatőr, szerszámot nem igénylő feladat, úgyhogy ahhoz nincs ötletem, de szerintem enélkül is lehet szépeket készíteni. Először össze szedtünk minden hozzávalót, amit rá akartunk tenni, körülbelül megterveztük, hogy mit hova helyezünk el. Az alapra Gábor fújta a hátteret és azt finomította, festette ki ecsettel.Innentől már nem volt nagy kaland (nekem :D), Gábor felszerelte az apróságokat. 
A dolgok, amelyeket mindenképpen látni akartam a táblán:

• cső, amibe golyókat lehet beledobni, amik aztán alul kipottyannak. Szuper ötlet volt, csak azzal nem számoltam, hogy a gyerek 12 hónapos, mindent megrág, ami a keze ügyébe kerül. Ez még nem is lenne gáz, de az már igen, hogy van egy kutyánk, aki mindent megrág, ami a szája közelébe kerül. Na ez a kombó már cseppet sem vicces. Eddie és Bence versenyt rágtak a gumi golyókkal. Mióta kutyám van, sok mindent megszoktam a közelségével kapcsolatban, de ez már az én gyomromnak is sok volt. Elég sokat harcoltunk emiatt így hármacskán. Szerencsére mostanra kinőtték, találnak más szuper elfoglaltságot...
  
  
• fém pálca, amire anyacsavarok és egyéb bigyók vannak felfűzve, hogy lehessen velük matatni. Gábor ezt is nagyon jól megoldotta, hullámos lett a pálca és kerültek rá színesre fújt kulcsok is
  
  
• bicikli csengők. Ebből végül három lett, mert találtam két nagyon cukit, egy katicabogarasat, aminek mozgatható a szárnya és egy sípolós teknőst. A harmadik egy hagyományos verzió lett
  
  
• sínben tologatható kisautó. A babauszoda előterében láttam meg ezt a foglalkoztató táblát, nagyon megtetszett, igaz, ott nem kisautó volt, hanem kis fa pöckök, a kisautós sokkal szebb. Sajnos ez később nem bizonyult olyan fantasztikus ötletnek, mert a rögzítését nem tudtuk jól megoldani, ragasztópisztollyal ragasztottuk fel. Mikor a szülinapon Bence megkapta a táblát, unokatesója, Lilike azonnal ki is próbálta és úgy ahogy volt, letépte a falról. :D Az azóta elkészült következő verzión már egy jobban kezelhető faautó látható
  
  
• nyitható kisajtó. Legalább egyet feltétlenül akartam, igaz, nem retesszel, hanem a régi panelajtós láncos megoldással, de azt csak olyan drágán találtam, hogy más megoldás mellett döntöttünk. Ezt az ajtót végül Gábor úgy oldotta meg, hogy az egész egy ház homlokzata, a belsejében pedig anya és apa fotója látható

• 
• 
• 

Mikor otthon felszereltük, Bencének nagyon tetszett ez a nyitható ajtó. Még elég béna voltam abban, hogy felfogjam, a gyerek csak beszélni nem tud, de sok mindent ért, úgyhogy egyszercsak megkérdeztem tőle, hol van anya és apa. Teljesen elolvadtam, mikor a gyerek odaszaladt a táblához, kinyitotta a reteszt és mutatta a képet. Pedig én aztán nem mondtam neki, hogy azt a képet kell megkeresnie. Persze, ha ezt a nyitható ajtót valaki meg akarja csinálni, millió dolgot lehet odatenni, de azt látom, hogy a kisgyerekek nagyon szeretik látni anya és apa fotóját. Volt már, hogy anyukám vigyázott Bencére és mikor már hiányoztunk neki, végig cipeltette magát a lakáson és minden fotót meg kellett nézni a falakon, megállapítva, hogy ott van anya és apa.

Láttam már sok matatófalat a neten, persze olyat is, ami még a mienknél is szebb  - na nem az országban, itt nem találtam szebbet -, de első próbálkozásra szerintem szuper lett, sokkal szebb, mint a legtöbb, amit láttam. Én semmiképpen nem akartam telefont meg konnektort és hasonlókat látni rajta, nem igazán akartam felhívni a gyerek figyelmét egyikre sem, úgyis megtalálja ő azt magától is a lakásban.

Azóta több ismerősünknek is annyira megtetszett, hogy rendeltek a saját gyerekeiknek. Az egyik épp ma lett kész.Ezt már én festettem. Na nem azért, mert sokkal jobb lett az időgazdálkodásom, hanem mert éjszaka dolgoztam rajta. Ezen már a háznak igazi teteje van, nem csak festett, a kisautó nem szögletes úton halad, ezt kisgyerekként sokkal könnyebb kezelni és találtam új matatni valókat rá. Van xylofon újabb zajkeltőnek és egy teknős labirintus, amiben a kis golyókat egy mágneses pálcikával lehet vezetgetni. Határozottan büszke vagyok rá, szerintem nagyon szép lett. Az első fotónak azt is tettem ki, nem Bencét kereszteltük át. :D
Bence nagyon szereti a sajátját, megérte dolgozni vele. Akinek van egy kis kézügyessége (esetleg egy szuper ügyes asztalos párja), szerintem fogjon hozzá és csináljon egyet a saját gyermekének.