Mikor Bence még meg sem született, eldöntöttük, hogy virslit aztán semmi esetre sem fog kapni, amíg nagy nem lesz. A hozzátáplálás elején ez még ment is, aztán anya kifogyott a reggeli ötletekből. Akkor gondoltam, hogy majd szuperanyu leszek és elkészítem én magam. Ezt sajnos szokás szerint halogattam, mígnem megtaláltam a mentő megoldást, az egyik 4 betűs áruházlánc mindenmentes szuper kölyök virslije személyében. Imádtuk, mert nem volt benne semmi ízfokozó, tartósítószer meg egyéb rémségek, magas volt a hústartalma, úgyhogy elkezdtük azt vásárolni. Csakhogy néhány hónapja ez a termék eltűnt a polcokról. Jöttek a kompromisszumok. Egyre nagyobbak. Mígnem oda jutottam, hogy most aztán nekiállok a házi virsli elkészítésének. Hoztam már jó sok ostoba döntést életem során, ezt közéjük sorolom. Csak azért, hogy végig olvasd a bejegyzést, elmondom, hogy a vége jó lett, de az addig vezető út rémes volt.A recept már réges-régen megvolt a Boros Vali konyhája blogból. Mikor már kellően nagy volt bennem a belső feszültség amiatt, hogy szembe megyek az elveimmel, megvásároltam az alapanyagokat.

A recept a következő:

• 1 kg csirke, ebből 4 db filézett felsőcomb, a maradék mell
• 2 dkg só
• 1 kávéskanál fehérbors
• fél kávéskanál őrölt szerecsendió virág (nekem nem virág volt, csak szerecsendió, remélem, nem rontja el)
• fél kávéskanál gyömbér
• 1 kávéskanál pirospaprika
• 2 dl jéghideg víz
• juhbél (én csak sertésbelet találtam, úgyhogy abba töltöttük)

Eddig minden király. Csodás képeket csináltam még a feldarabolt csirkéről is. Az összekészítés elkezdődött.

Filézd ki a csirke részeket. Darabold fel, tedd késes aprítóba. Szuper. Én már attól kiakadtam, hogy egyik tálból a másikba rakosgattam, mert az aprítóba nem fért be 1 kg hús. Eddig 3 edényt koszoltam.
Szóval. Késes aprítóba be, pépesíts. A fűszereket 2 dl jéghideg vízzel együtt keverd a masszához. Újra összekeverni az aprítóban. Ha nem elég lágy a massza - nekem az volt - lehet hozzá tenni jéghideg vizet.Amint ezzel készen vagy, már gyerekjáték az egész, egy habzsákba töltöd, előtte beleraksz egy levágott tölcsért, aminek a végére felhúzod a belet.

Mivel eddigre már dél volt, és indulni kellett a babaúszásra, az egész motyót lefóliáztuk és beraktuk a hűtőbe. Babausziba el. Úszás után elmentünk a Bálnába, ahol Budapest születésnapját ünnepelték és mi épp Farkasházi Réka koncertjére értünk oda, ahol is 3 perc után konstatáltuk, hogy ez bizony Bencének még iszonyú hangos. Körülnéztünk a többi programon. Jók voltak egyébként nagyobb gyerekkel, mert csomó ügyességi játék volt nagy területen. A nagyobbak kézműves foglalkozásokon vettek részt. Bence ezekhez még kicsi volt, úgyhogy maradtunk annál, ami biztosan tetszik neki és levittük az épület elé, ahol egy kukásautó állt, amire fel is lehetett szállni. Ez azért már nagy élmény volt, Bence imádta, hogy ő "vezetheti" az autót. Ezután még szereznünk kellett valami kaját, mert anya olyan jól belefeledkezett a virsli gyártásba, hogy ebéd sem volt, nemhogy vacsora. Mire hazaértünk, volt kb 6 óra.

Elővettük a hűtőből a húst. Na itt már Gábor is beszállt a buliba és elszabadult a pokol. Alapból nem egy türelemjátékos (kivéve, ha madárfotózásról van szó, mert akkor órákig képes mozdulatlanul hasalni a jeges iszapban). Mikor a habzsák és a tölcsér elvált egymástól, még csak meglepődött. Gondoltuk, hogy akkor valami más megoldás után nézünk. Nemigen volt itthon semmi egyéb, úgyhogy közölte némi cifrázás közepette, hogy akkor ő bizony elmegy a Tescoba és hoz célszerszámot. Persze már tiszta ideg volt, mert nyilvánvalóvá vált számára, hogy mikor hazajön, már nem lesz esti film nézés, hanem fürdés-altatás és virslitöltés a program a hétvége hátralévő részére.

Hazaért. Vett másik habzsákot és darálóskeksz készítő szerkezetet, ami egy henger, abba kell beletölteni a cuccot, van egy pisztoly része, azzal nyomod bele a pépet a bélbe. Nekiálltuk. Itt is volt némi anyázás, mert a bél nem úgy működik, hogy csak úgy töltöd, aztán kész. A henger kicsi, úgyhogy amíg újratöltöttük, került bele levegő bőven, a bél a végén, amit nem húztunk le, hanem a töltés idején is kénytelenek voltunk rajta tartani. Szóval a következő adagnál először a levegőt kellett elkötni. Nem tudom, a leírás alapján el tudjátok-e képzelni, mennyire volt szánalmas a helyzet. Hát nagyon... Főleg, mivel én kis cuki, koktélvirsli szerű méreteket akartam készíteni. A végére azért egész jól belejöttünk. Végre kész lett a cucc. A színe béna, mert nincs tele színezékkel, de az eredmény a lényeg. Mikor beletöltöttük az összes húst a bélbe, kb. 70 fokos vízben (sok helyen 90-et olvastam, tehát a lényeg, hogy még forráspont alatti vízben) abálni kell a virsliket 25 percig.

Mikor ez megvolt, az eredeti recept szerint fel kell aggatni szikkadni, mi a sütő rácsára tettük ki a húst. Ja, egyébként az abálás során megdagadtak a virslik, szóval simán lehet vékonyabbakat csinálni belőle.
Éjszakára beraktam a hűtőbe letakarva, hogy nappali fénynél is le tudjam fotózni. Nem egy szép látvány. Persze annak, aki a hagyományos bolti virslit szokta meg (igen, mikor fotózni akartam, már a gyermek is ébren volt és éhesen várta, hogy anya végezzen).
Ma reggel már ebből csináltam a reggelit is, hogy minél hamarabb megtudjam, milyen lett a végeredmény. Azt kell, hogy mondjam, hogy egész jó. A tudat pedig, hogy olyat eszem, amiről tudom, mi van benne, megfizethetetlen.
Ha újra kezdem (szerintem fogom), már sokkal jobban fog menni. Gábor azt mondta, ne fessem rózsaszínre a készítést. Szerintem sikerült eleget tennem a kérésének. Mivel én már leírtam, hogy ne csináljátok, így már könnyebb lesz a próbálkozás. Szerintem érdemes elkészíteni.