Jópár napja készen van már az ajtódísz, de nemigen jutottam oda, hogy feltegyem a fotókat a folyamatról. A nagy részét ráadásul éjjel csináltam, úgyhogy arról pocsék képek készülnek. Na mindegy, a mentegetőzésről ennyit, inkább leírom, hogy is születtek meg ezek a dekorációk, mert végül az asztaldíszünk is ebbe a bejegyzésbe kerül be, mert időközben az is elérte a végleges állapotát.

Benne vagyok egy karácsonyos csoportban a facebookon. Ott a sok kézzel készített karácsonyi dekoráció között különösen szépeket is lehet látni, bevallom, egy ideje le is állítottam a követését, mert már csak ezzel volt tele az üzenőfalam. Most már inkább csak naponta egyszer nézem végig az újdonságokat. Ezek között volt a Pure Design bloggere, Hosszú-Bardócz Éva több munkája is. Teljesen beleszerettem a dolgaiba, végül az ő fotói nyújtották az inspirációt az én díszeimhez.Az alapkoncepció az volt, hogy mindenképpen mohás-zuzmós kéreg alapú ajtódíszt akartam, végül az asztali is ilyen lett.

Ehhez viszont kérget kellett szerezni. Összekötve a kellemest a hasznossal, egyik hétvégén kirándulni mentünk. Olyan helyet találtunk, ahova valamiért még sosem jutottunk el eddig. A 2016-ban átadott Guckler Károly kilátó környékén sétáltunk. Az idő nem volt épp szuper, de amiért mentünk, azt teljesítettük. Találtunk olyan kidőlt fákat, amiken gyönyörű mohás és zuzmós kéreg volt és az erdő másik részén szedtünk makkot. A többi hozzávalót hobbiboltban vettem meg, illetve az évek alatt készült adventi koszorúk után is mindig maradt alapanyag. Az egyik üzletben találtam 300 Ft-ért ezt a csillogó csodaszarvast. Fogalmam nem volt, mi lesz vele, de azt tudtam, hogy ez nekem kell. Végül azért jó helye lett.

Mire el tudtam kezdeni, megint beletelt jópár napba. Bence - érthető módon - nemigen hagy napközben időt ilyesmire, úgyhogy a teljes hozzávaló kipakolásos készülődésre csak az éjszakák maradnak.

Először a koszorú készült el:

Szalma alapra ragasztópisztollyal rögzítettem az eltördelt kéreg darabokat és minden egyebet. Kedvenceim az ajtódíszről a szőrös makk kupakba ragasztott csillogó hófehér gyöngyök és a kövirózsa. Erről nemigen lehet többet elmondani, mert valójában a kompozíció már ízlés kérdése. Van, aki hungarocell alapra ragaszt mindent, úgy könnyebb lesz az egész, nekem szalma volt itthon, azért ezt választottam. Végül, amikor minden a helyére került, a nagy kéregre ráragasztottam a csillogó szarvast és az egészet rögzítettem a koszorúra.Az asztaldíszhez Gábor keresett nekem a műhelyben egy régi fiókot, szerintem egy varrógép része lehetett. Ebbe tűzőhabot raktam (nem ragasztottam, mert így is pont beleillett). A tűzőhabra ragasztópisztollyal rögzítettem az egyik mohás kérget, szerencsémre ez tökéletes darab, teljesen egyben van. Ezután a gyertyába belesüllyesztettem a tűt, amivel aztán az egész alapba szúrtam le a gyertyát. Ezután kis csoportokban elhelyeztem az apróságokat és a gyertya köré ragasztottam.

A sílécek teljesen saját gyártásúak. A spatulákat hobbi boltban vettem. Vízbe állítottam őket és amikor már jól megszívták magukat, a végeket meghajlítottam, hogy úgy nézzenek ki, mint az igazi sílécek. Amikor megszáradtak, piros színt kaptak, fehérrel hópelyheket festettem rájuk, száradás után pedig antikoló pasztával végig simogattam őket. A síbotok grillpálcákból készültek, színt az antikoló paszta adott nekik. A végükre egy kis madzagot ragasztottam, a másik végükön piros, antikolt filc van. Amikor az egész szett elkészült, összeragasztottam őket és masnit kötöttem rájuk, így kész is lett a téli sportos asztaldísz.

Remélem, Nektek is tetszik, én teljesen oda vagyok értük, eddig a legszebb díszek, amiket készítettem, pedig a tavalyi sem volt rossz...