Tegnap este volt az első alkalom, amikor úgy fürödtünk, hogy habfürdőt öntöttünk a kádba. Nem lesz belőle rendszer, mivel Bence egyébként bio babatusfürdőt használ, ezen nem is tervezünk változtatni. Most úgy tűnt, hosszabb fürdőzés lesz, gondoltam, kipróbálom, mit szól hozzá. Imádta. Mikor még csak pár hetes volt, nem igazán volt oda a babakádért, így kísérleteztünk, mi lehet a jó megoldás, ahol nem kínszenvedés az esti fürdetés. A legegyszerűbb volt a legjobb döntés, 2 hónapos volt, mikor beültem vele a nagy kádba. Azóta is így fürdünk. Kényelmesebb is, mint külön-külön megoldani, hiszen Bence még mindig szoptatva alszik el, így miután őt lefektettem, szabad az estém. Haha... Akkor jut időm pl. 3 szót váltani a párommal - ha ekkor még nem dőlt ki - matatófalat festeni vagy posztot írni. Szóval így szoktunk fürdeni. Időnként felmerül bennem a kérdés, hogy vajon meddig nem lesz ez neki zavaró, meddig normális, hogy a szülőkkel pancsol a gyerek. Most még élvezi, mert ha kedve tartja, szopizhat is közben, de egyébként is jó móka a kádban játszani. Találtam a Nők lapja cafén egy régebbi cikket, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik. Megnyugtató volt, teljesen egyezik a mi gondolatainkkal a pszichológus véleménye.

Összefoglalva:
„Megkérdeztem a négyéves kisfiamat erről, és ő azt mondta, hogy bármeddig fürödne velem, szerinte az lesz csak probléma, ha ő már nagy lesz, akkor majd nem fogunk elférni egy kádban – folytatja Dóra. – Ha jól akarjuk kezelni az otthoni meztelenkedés kérdését, akkor egy alapszabályt érdemes megfogadnunk, mégpedig, hogy figyelünk egymásra. Tartsuk meg azt a finom egyensúlyt, ami egyszerre szól arról, hogy hol van a mi, felnőtt, szülői komfortzónánk, és hol vannak a gyerekünk határai. A gyerekeink is sok jelzést adnak, nekik is vannak határaik. Vannak olyan nagyobb gyerekes anyukák, akik elmondták, hogy egy ponton már a gyerekek nem akarták beengedni a mamát a fürdőbe. Ezt kell megérezni és tiszteletben tartani.”

A cikket itt találjátok: Együtt fürdés a gyerekkel: tabu vagy természetes?