Aki ismer, tudja, hogy rettentően maximalista vagyok mindenkivel szemben, de leginkább magammal. Így vagyok ezzel a gyereknevelés kérdésében is. Igyekszem minden, a gyerekkel kapcsolatos kérdésről a legjobban tájékozódni, így azt is megtudtam, hogy a járás stabillá válása után 2-3 hónappal érdemes elmenni az ortopédiára megnézetni, hogy minden rendben van-e. Bence július 1-jén tette meg az első lépéseit, így ez egyre sürgetőbbé kezdett válni.


A gyermekorvosunkkal voltak már gondok, konkrétan nem akart valahova beutalót adni (ezt majd egy másik posztban megírom), így meg sem kérdeztem, nem akartam magam felidegesíteni rajta. Ahonnan a legtöbb információ lehet szerezni - a játszótéren -, megtudtam az egyik anyukától, hogy jól gondoltam, feleslegesen kértem volna a beutalót, mert a mi csodás gyerekorvosunk neki sem adott, mondván "nincs ennek a gyereknek semmi baja". Ez egyébként tök jó, hogy ő úgy látja, nincs semmi baj, de már máskor is kiderült, hogy az adott témában nem feltétlenül mérvadó a véleménye. Én is úgy látom, hogy Bencének sincs semmi baja, ettől még jó lenne, ha egy ortopéd orvos mondaná ezt. Mivel beutaló híján voltunk, kénytelen voltam magán úton keresgélni.

Részben az érdekelt, hogy minden rendben van-e Bencével, na meg az, hogy mi legyen a cipő kérdéssel. Már járt 2 hónapja a gyerek és még mindig a cipőkkel bénáztam. Nem tudtam, hogy mi az, ami jó neki. Nem tudtam, milyen méret jó, milyen típusú cipő, melyik márka stb. Persze azért vettünk neki egy szupi kis Nike-t, ami marha jól néz ki, de kb. 2 hét alatt rájöttünk, hogy tuti, hogy kicsi. Nem látszott rajta, mert normálisan járt benne, de lelki szemeim előtt láttam, ahogy a gyereknek felkunkorodnak a körmei vagy összetorlódnak a lábujjai és úgy fog kinézni, mint a lótuszlábú kínai nők. Na, addig idegesítettem magam rajta, amíg meg nem vettem az egy számmal nagyobbat ugyanebből a cipőből. A 2 hetest először felraktam a netre, hogy eladom, de amikor megérkezett az első jelentkező rá és elkezdett alkudozni, mondtam, bocs, felejtsük el, mégsem adom el, hiszen a gyerek első igazi cipője. Ha kell, 1 hétig nem eszem, de megtartom.

Addig keresgéltem és kutakodtam anyukás csoportokban, amíg meg nem találtam a legalkalmasabb jelöltet. Egyébként csak úgy mondom, a gyermekorvosi magánrendelések árai Budapesten 8.000-től 26.000 Ft-ig terjednek alkalmanként. Ebből találd meg, melyik a legjobb. Nekem óriási mázlim volt. Találtunk (ajánlottak) egy olyan rendelőt, ami viszonylag közel volt és az ára a legjobb. 2 héttel későbbre kaptunk is időpontot. Ez a 6 hónapos újpesti gyerekortopédiai várakozási időhöz képest szuper. Mondjuk anélkül is.

Elérkezett a nap. Mivel 15:45-re volt időpontunk és odaérkezéskor is látszott, hogy nagy a pörgés, kilogikáztam, hogy 15 perc jut egy páciensre. Ez nekünk persze épp elég. A rendelő egy földszinti belvárosi helyiség, talán kis lakás. Egy kedves asszisztens fogadott minket. Korábban érkeztünk, így várni kellett pár percet. Szimpatikus volt, hogy a gyerekeknek van kint játék, mesekönyv, a legkisebbek miatt még pelenkázó asztal is.
A doki dr. Besze Tibor. Már amikor belépsz a "rendelőbe", tudod, hogy jó helyre jöttél.
A szoba barátságos, a doktor úr úgyszintén. A gyerek, aki egyébként nincs oda a dokikért (a gyerekorvosunknál azonnal sírni kezd), elkezd viháncolni. Pelenkára kell vetkőztetni, ő meg közben dumál, kacag, teljesen el vagyok képedve tőle. Lerakom, mert a doki meg akarja nézni, hogy jár, erre Bence elkezd kacagva szaladgálni. Döbbenet. A doki egy pillanat alatt megállapítja, hogy egy kis görbeség azért még van a lábában, szedjünk D vitamint. Aztán Bencét az ölembe kell vennem, úgy is megnézi a lábait. A térdei sem állnak tökéletesen és emiatt a lábfejei is kicsit befelé. Az egyik 5, a másik 10 fok eltérést mutat, tehát azért nem világvége, rengeteg ilyen gyereket látok amerre járok, és nekem nem tűnik úgy, hogy gond lenne, valószínűleg a szülőknek sem, de épp ezért jöttünk megnézetni, hogy ami javítható, azon javítsunk. Ezután egy üveg dobozra állítja Bencét, ahol látszik a talpa. Minden rendben van vele. Természetesen mindenről, ami elhangzott, részletes, megnyugtató magyarázatot kapok. A cipő kérdésre is kitérünk. Kiderült, hogy amit a legtöbb anyuka azonnal tutira vesz, a szupinált cipő, na az nem kell nekünk, mert a mostani dőlésszöget még jobban növelné. Még arra is kapok iránymutatást, hogy mely márkák azok, amiket keressek. A sportcipővel egyébként semmi gond nincs, de nem baj, ha van olyan cipő, aminek a kérge a saroknál még keményebb. Megkapjuk az 1 oldalas vizsgálati eredményt és a javaslatot a D vitaminnal, cipővel kapcsolatban és mehetünk dolgunkra, 3-4 hónap múlva újra jövünk, hogy megnézze a változást.

Megnyugodtam, jó döntés volt elmenni a vizsgálatra. A gyereknek nincs komoly baja, pár nappal később már az új cipőjét is megvettük. Jaaa, és ami még fontos. Én úgy gondoltam, a legjobb, ha mezítláb mászkál a gyerek. Ez igaz, ha természetes talajon járkál cipő nélkül, de még a lakásban is kell rá egy szandál, ha sok járólap vagy parketta van a lakásban. Szóval a következő projekt a szandál vásárlás, addig pedig az új cipőjében van itthon.

A D vitamin kérdés érdekes. Még a doki előtt olvastam több cikket erről. Tudtátok, hogy kutatások vannak arra vonatkozóan, hogy azok a gyerekek, akik K2D3 vitamint kaptak nagyobb dózisban, azoknak a szuvas fogai helyrejöttek és még a fogzománc is helyreállt? Na meg Szendi Gábor is azt mondja, hogy a D vitamint nehéz túladagolni, úgyhogy ennek jól utána jártam és mi a GAL K2D3-at kezdtük el szedni már a javaslat előtt.

Nem tudom, másoknak milyen gyermekorvosuk van, azonban mivel mindenkinek fontos a gyermeke egészsége, én azt mondom, még akkor is, ha úgy látjuk és a gyermekorvos is úgy látja (mikor teljes menetfelszerelésben ránéz egy pillanatra a gyerekre), minden rendben, érdemes szakemberrel megnézetni a fontosabb dolgokat, ne később rohangáljunk fejvesztve orvostól orvosig, amikor már talán helyrehozhatatlan károkat okoztunk. Mindezek miatt nálunk a következő a szemészet lesz, novemberre már van is időpontunk.