Ismerőseim sokszor osztanak meg olyan videókat, előadásokat, melyek érdekesek számomra. Nem tudom, más hogy van vele, de én ilyenkor hajlamos vagyok úgy elmerülni a videók között, hogy a végén azt sem tudom, honnan indultam. Na pont egy ilyen alkalomkor találtam rá egy TEDx előadásra, aminek a címe: A gondolatainkat befolyásoló nyelvészet.

Forgács Bálint tudós, babakutató, kísérleteket tervez és futtat, és többek között ezek a kérdések foglalkoztatják: Vajon mi járhat egy beszélni nem tudó baba fejében? Hogyan észlelnek ők dolgokat? Mire figyelnek a körülöttük zajló világból? 

Amint ezt az előadást megnéztem, rögtön rákerestem az oldalukra, a Babalabor.hu-ra és regisztráltam Bencét. Korábban már jártunk egy másik intézet babakutatásán, így kíváncsi voltam, itt milyen élmények várnak Mazsolára. Merthogy ezek mind élmények. Persze, kérdezhetnétek, hogy ebben neki mi a jó. Amellett, hogy rengeteg új játékkal játszhat (már megérte :D), még a tudományt is segíti. Számomra pedig fontos, hogy ha tudjuk segíteni a fejlődést azzal, hogy játékos módszerekkel új és új dolgokat fedezhessenek fel a babákról, akkor ebben mi is részt vegyünk. Lehet, hogy ennek eredményeit még nem az én gyerekem fogja élvezni, hanem csak a jóval később született babák, akkor is megéri. Mi is mennyi minden újdonságot tudunk csak azért, mert a tudomány fejlődésével egyre több ismeretre tehetünk szert és emiatt már boldogabb, egészségesebb babákat nevelhetünk.
Visszatérve az ELTE babalaborra. 1 hete hívott egy hölgy, hogy most épp a 14-15 hónapos babákat vizsgálják és lenne-e kedvünk menni. Naná. Az élmények már ott kezdődtek, hogy az én kisfiam földalattira ülhetett. Amikor megérkeztünk, Bálint mindent elmondott arról, ami ránk fog várni. Bence közben minden játékot lepakolt a polcokról és hallhattuk a szokásos, általam imádott hangcsomagot: óóóhhh, ááááhh, ottaaaaa... (lassan bővítenünk kell a szókincsét).
A mostani kutatás témája: Vajon hogyan sajátítják el anyanyelvüket a gyerekek? Mennyit értenek meg a társas helyzetek során hallott kijelentésekből a még beszélni is alig tudó kisbabák?

Mikor mindent megbeszéltünk, Bencét az ölembe ültettem és Bálint a fejére rakta ezt a cuki kis sapkát. Úgy néz ki benne, mint egy kis robot. Ez a sapi végzi az EEG "vizsgálatot" a benne lévő elektródák segítségével. Illetve itt most nem épp ez a cél, hanem hogy a feladat közben az agyműködést kísérő bioelektromos jeleket regisztrálják és rögzítsék. Az EEG (elektroenkefalográfia)  az agyműködést vizsgálja. EEG-vizsgálattal diagnosztizálható számos idegrendszeri betegség, valamint feltérképezhető a betegség által érintett agyterület. Elsősorban epilepszia diagnosztizálására alkalmazzák, annak megerősítésére, hogy a rohamok hátterében valóban ez a betegség áll. Még mielőtt megijednétek tőle, fontos tudni, hogy ezek az elektródák csak az agy elektromos jeleit rögzítik, semmiféle elektromos impulzust nem bocsátanak ki. A baba nem érez semmit, esetleg csak fura lehet neki a sok kis tappancs a fején és az arcán. Bence is, aki szinte mindig mosolyog, azért néz ki ilyen furán, mert ez a sapka olyan, mint egy kis gumi háló.
Amikor ezzel megvoltunk, egy kis helyiségbe mentünk, ahol már várt minket a bábszínház. Bence végig az ölemben ült és nézte a játékot. Nekem nem szabadott néznem, nehogy az én testem izommozgásaira Bence reagáljon, a fejemen pedig fejhallgató volt, hogy ne is halljam mi zajlik. Azért néha lestem... Amit hallottam és láttam, az volt, hogy Bálint tárgyakat tett Bence elé, de mindig máshogy nevezte meg őket egy hang, mint ahogy valójában nevezzük (pl az autóra volt hogy almát mondott). Egy idő után Bence elvesztette az érdeklődését, a testbeszéde viszont nagyon vicces volt. Kb. ezt gondolhatta. Hallod, Te egyfolytában hülyeségeket beszélsz, én aztán oda nem figyelek. Néha még sikerült odairányítani a figyelmét az asztal felé, de már nagyon félvállról vette a dolgot, bár Bálint azt mondta, ez is elég volt ahhoz, hogy mérhető eredmények szülessenek, szóval sikeres volt a feladat.

Ezután Bálint levette Bencéről a sapkát és a segítségért játék jár, amit nagy boldogan haza is hoztunk.

Bence jól érezte magát, a feladat egyáltalán nem volt megterhelő, csak a vége felé kezdett mocorogni az ölemben. Ha újra hívnak egy másik kutatáshoz, mi biztosan megyünk és erre biztatok más anyukákat is. A gyereknek jó móka, új emberekkel találkozik, játszik és közben segít egy talán későbbi generációnak abban, hogy az ő szüleik már nálunk is jobban ismerjék a babáikat.