Életem legjobb fánkja
Itt a farsang, áll a bál
Napok óta ez a kis mondatrészlet jár a fejemben: "Itt a farsang, áll a bál". Több mindenre tudok azonnal asszociálni, nem véletlenül motoszkál itt. Egyrészt, minden anyukás csoportban a farsang a téma, így számomra is kikerülhetetlen, másrészt, mivel nagy zabagépként vagyok ismert, nyilván a második (első), ami eszembe jut, az a fánk. Aztán itt van az is, hogy nálunk mostanában sokszor áll a bál, mert Bence néha meglehetősen akaratos és iszonyatos visítással tudja csak kifejezni nemtetszését a dolgok alakulását illetően. Ez utóbbival csak egy dolgot tudok tenni, tudomásul veszem és igyekszem a legtürelmesebb verziómat mutatni a gyereknek, amit - bevallom - sok esetben nem sikerül maradéktalanul kivitelezni.
Na de a fánk... Sütés-főzésben egész jó vagyok. Nem vagyok egy Nigella Lawson, de többnyire ehető dolgokat készítek. Egy dolog nem nagyon megy. Amikor találok egy jó receptet, mindig elfelejtem, hogy hol találtam meg, úgyhogy amikor újra el akarom készíteni az adott ételt, ismét óráim mennek el a neten böngészéssel. Ennek most véget vetek. Nincs nekem ennyi felesleges időm. Leírom ide a receptet. Részben magamért, hogy ne idegesítsem fel magam a következő ilyen esetért, na meg miattatok is, hogy tudjátok, megtaláltam Nektek a legfinomabb fánk receptjét. Lehet, hogy nem ez volt életem első fánksütése (simán elfelejtek ilyesmit), de emlékeim szerint az, szóval rettenetesen büszke voltam magamra, hogy elsőre milyen jól sikerült. Pénteken sütöttem meg az első adagot, de volt még itthon egy kocka élesztő (vicces, hogy emiatt képes vagyok újra megsütni egy újabb adag fánkot), így ma újra nekiálltam. Ez még jobb lett. Fánk nagyhatalom lehetnék ezzel a recepttel.
Íme:
Hozzávalók (kb. 16 darabhoz):
- 50 dkg finomliszt
- 3 dkg élesztő
- 5 dkg margarin
- 2 db tojássárgája
- 3 dl tej (tényleg ennyi, én nem hittem el)
- 0,5 teáskanál rum (én kihagytam)
- 1 csipet só
- 2 ek porcukor
- 8 dl napraforgó olaj (ez a mennyiség inkább a sütőedénytől függ)
Elkészítés:
- A lisztet összekeverjük a porcukorral, közepébe mélyedést készítünk, és beleütjük a tojások sárgáját.
- Hozzáadjuk a tejben felfuttatott élesztőt, csipet sót, kevés rumot. Lágyabb tésztát kell kapnunk.
- Amikor összeált, hozzáadjuk az 5 dkg olvasztott margarint.
- Jól ki kell dolgozni (én géppel dagasztottam). Duplájára kelesztjük.
- Amint megkelt a tészta, kb. 2 cm vastagságúra kinyújtjuk.
- Fánkszaggatóval kiszaggatjuk, hagyjuk még pihenni kevés ideig.
- Közben az olajat felforrósítjuk, és lehet kezdeni a sütést.
- Közepes lángon sütjük, az első felét lefedve. Ha megfordítottuk, már nem kell lefedni.
- Fontos, hogy az a fele kerüljön az olajba először, amelyik pihentetésnél a teteje volt. Ujjunkkal kis mélyedést nyomjunk bele és úgy tegyük az olajba.
Van egy mondás, miszerint eddig elveim voltak, most meg gyerekem. Na ez a fánk kérdés pont ilyen. Bence nem eszik cukros dolgokat. A fánkban van 2 evőkanál porcukor. Ez az 50 dkg liszthez nem egy nagy mennyiség, úgyhogy engedtem kicsit az elvekből.
A fotó nagyon szép a baracklekvárral, de mi cukormentes eperdzsemmel ettük. Annyira cukormentes, hogy semmilyen édesítőszer sincs benne. Egész finom így is, főleg Bencének, aki még nem szokott hozzá az édes ízekhez. Ettől még fél fánknál többet nem evett meg így sem. Nem baj, több maradt nekünk...
Próbáljátok ki! Nem bánjátok meg.
A receptet itt találtam: Nosalty
Na, most, hogy megnéztem az eredeti oldalon, rájöttem, hogy amatőr voltam, nem tettem rá porcukrot. Mindegy, nekem így is tetszik.
Ha érdekel, hogy telnek a napjaink vagy hogy éppen mit alkotunk, kövesd a Csodanyu facebook oldalt, esetleg nézz be az Instagramra.
