Megint elég régen nem írtam. Telnek a hónapok és valahogy nem jutottam oda, hogy leüljek és a gondolataimat bejegyzéssé formáljam. Valószínűleg a terhességes-szüléses posztok terápiás jellegűek voltak, így nem is volt igényem az írásra. Tudtam, hogy egyszer lesz egy poszt a szoptatásról, úgy tűnik, ennek most jött el az ideje, mert már nem bírom a fejemben tartani a sok gondolatot ezzel kapcsolatban.


Kezdem a legelején. Már amire emlékszem belőle. Döbbenet, hogy 14 hónap alatt mennyit felejt az ember. Nem is értem, hogy tudnak emberek 30-40 év távlatából tanácsolni dolgokat, mikor kizárt, hogy pontosan emlékezzenek arra, mit is csináltak ennyi idővel ezelőtt.

Sosem voltak különösebb gondolataim, elképzeléseim a szoptatásról. Annyit tudtam, hogy szoptatni akarom Bencét mondjuk legalább 6 hónapos koráig. "Jól" felkészültem erre is, akárcsak a szülésre. A Hugomra előtte, mint valami UFO-ra tekintettem, mivel ő jóval tovább szoptatta a kislányát. Nem értettem, miért is nem választja még el, de mivel fogalmam sem volt a szoptatásról, én is csak az a bizonyos okostojás voltam, akinek még gyereke nincs, de nevelni azt már tud. Szerencsére a számat azért befogtam, a véleményemet megtartottam magamnak. Most aztán magyarázkodhatnék... Ezzel az előzetes nagy tudással és komoly gondolatokkal (hahaha) indultam neki a szoptatásnak.

Bence este 22:17-kor jött világra. Mivel abban a kórházban, ahol szültem, nemigen foglalkoznak azzal, hogy a baba minél hamarabb mellre kerüljön, így reggel 6-ig ez nem is történt meg. Na jó, kicsit ferdítettem. A szülészet nagy része nem foglalkozik vele, csak az egy szem, munkája iránt elkötelezett szoptatási tanácsadó, aki viszont nem lehet bent 0-24-ben a kórházban.

Szóval Bencét reggel 6 után foghattam először a kezembe azzal, hogy szoptassam meg, ahogy tudom. Én azt gondoltam, hogy ez megy majd magától. A helyzetet nehezítette, hogy az a bizonyos szoptatási tanácsadó pont ezen a héten volt szabadságon. Úgy tűnt, minden rendben, szopi, aztán gyerek vissza a kis műanyag dobozába. Sűrűn felébredt, sokat sírt. Mellettem 2 másik anyuka volt. Ha jól emlékszem, az egyik a harmadik, a másik a második gyermekét szülte előttem kb. fél nappal. Utólag fel nem foghatom, hogy tehették azokat a dolgokat, amiket tettek. Tőlük kértem segítséget, hogy vajon mindent jól csinálok-e. Azt mondták, persze, de túl sokáig ne szoptassak, meg hogy ott van a víz a gyerek mellett cumisüvegben, azt adjak neki, ha sír. Én hülye. Adtam. Nem gondoltam, hogy egy csecsemős osztályon a szakemberek olyan ostobaságokat csinálnak és tanítanak, ami már millió éve elavult és csak gondot okoz majd a szoptatásnál. Hónapokkal később tudtam meg, hogy abban a cumisüvegben ráadásul cukros víz volt. Cukros víz. Egy 1 napos csecsemőnek. Döbbenet. A gyerek persze volt, hogy az egész éjszakát végig sírta. A szoba falára kiírták a "szentírást", aminek része volt, hogy ne aludj a gyerekkel, mert agyon nyomod. Van olyan kórház, ahol babaöbölben van az ember mellett a baba, hogy folyamatos testkontaktusban lehessenek. Utólag már tudom, hogy rettenetesen elavult a csecsemősök tudása.

Elmondom, hogy kellett volna lennie. Nincs cumisüveg, mert az cumizavart okozhat, csökkentve a sikeres szoptatás esélyeit. Nincs cukros víz, mert a baba első napjaiban a legfontosabb az anyatej, ami védőréteget képez a baba gyomrán és bélrendszerén, innen kapja az első támogatást az immunrendszere. Na ezeket a hibákat mind elkövettük. Jó ideje azt is tudom, hogy Bence cumizavaros lett a jótanácsoknak és az én tájékozatlanságomnak köszönhetően és tejfehérje érzékeny, melynek részben a tápszer az oka.

Én, mint okos kismama, nagy lelkesedéssel vásároltam a cuki kis cumikat, cumisüvegeket. Most itt tárolom őket az ágyunk alatt, nagy részüket sosem használtuk. Néhányat viszont, szintén orvosi és védőnői tanácsra igen.

Ugyanis ez történt:

Bence kedden éjjel született, szombaton hazajöttünk a kórházból. Ahogy azt tanácsolták, 3 óránként szoptatás, azon kívül a gyerek biztos alszik, ha nem, akkor kapjon vizet cumisüvegből. Szuper. Hétfőn vagy kedden jött is  a gyerekorvos, aki ezeket elismételte. 3 óránként, de minimum 2,5 óránként szoptassam, ne vegyem fel az ágyból, ha sír, hadd sírjon, különben a rabszolgája leszek (vagy valami hasonló). Ennek a tanácsnak köszönhetően Bence csak sírt és sírt, mivel éhes volt - és az anyukáját akarta -, tejem pedig a 3 óránkénti szoptatástól nem volt elég. A gyerek csak fogyott.

Teljes kétségbeesésemben írtam a kórház szoptatási tanácsadójának, hogy esetleg bemehetnénk-e hozzá az elmaradt szoptatási tanácsadásért, megnézni, mit csinálok rosszul. Július 26-án, vagyis, mikor Bence 2 hetes volt, Judit fogadott is minket, nagyon sokat segített. Megnézte, Bence hogy szopik, megmutatta, hogy lehetne kényelmesebb, hatékonyabb a szoptatás és elmondta, hogy amint a gyerek megnyikkan, azonnal tegyem cicire.

Mivel keveredett a kétféle tanács, kerestem valami középutat. Nem minden nyekkenésre, de azért szopizott. Egy nap alatt sajnos csoda nem történt, úgyhogy mikor másnap már együtt sírtam a gyerekkel, felhívtam a gyerekorvost is. Nem volt jótanács, nem volt javaslat szoptatási tanácsadó igénybevételéről, nem volt semmi ilyesmi, csak "jöjjön be anyuka, írok tápszer receptet". Ezzel nincs egyébként egyedül, a gyerekorvosok nagy része ennyire képes csak. Így elmentünk hozzá és kiváltottuk a receptet. 

Elkezdődött az újabb idegbaj. Tápszer méricskélés, gyerek méricskélés éjjel-nappal. A telefonomban volt egy jegyzet, amiben írtam, hogy Bence milyen időközönként szopik (óránként 1,5 órát :D), mennyi tápszert kapott, mennyit szopizott. A gyerek gyakorlatilag egyfolytában mérlegen volt, előtte mérni, utána mérni stb. Engem az agyvérzés kerülgetett. Utáltam ezt az időszakot, ráadásul utáltam a tápszert, én szoptatni akartam. Ettől persze még jobban kiborultam, hogy még erre sem vagyok képes, hogy egy 2 hetes gyereket életben tartsak.

Aztán elkezdtem bújni a netet. Megtaláltam a legjobb oldalakat, amelyek a szoptatást támogatják, a La Leche Liga oldalát és a Szoptatás Portált. Valamelyik oldalon azt olvastam, 48 órára feküdjek be a gyerekkel az ágyba és szinte non-stop legyen cicin, ez megnöveli annyira a tejmennyiséget, amire a babának szüksége van. Szerencsére Gáborral egyetértettünk abban, hogy az anyatej a legjobb egy kisbabának, így maximálisan támogató volt a kérdésben. Nagyjából péntekre jutottam oda, hogy ezeknek az információknak birtokában voltam, így hétvégére beköltöztünk Bencével az ágyba. Amikor nem aludt, akkor szopizott. Mikor ő aludt, én a szoptatási tanácsadó javaslatára géppel fejtem a tejet. Csodás időszak volt. :D Úgy éreztem magam, mint egy fejős tehén. Egész nap félmeztelenül mászkáltam a lakásban, alig ettem, alig aludtam, teljesen ki voltam merülve.

A kitartásnak meglett az eredménye, 1-2 hét alatt lett elég tej és elhagytuk a tápszert. A szoptatás mizéria véget ért, a tápszert kidobtuk, én pedig nagyon boldog voltam. Bence már igény szerint szoptatott baba lett. Onnantól sokkal könnyebb lett minden. Igaz, hogy a gyerekem non-stop cicin volt az első 3 hónapban, de közben azt is megtudtam, hogy miért. Találtam egy cikket, amiben minden kérdésemre választ kaptam. Azóta minden frissen szült ismerősömnek-barátnőmnek elküldöm vagy az anyukás csoportban hozzám hasonlóan pánikolókkal megosztom. Ez az úgynevezett negyedik trimeszterről szól.

Amint túljutottunk ezen, nagyon megkönnyebbültem és egyben dühös is voltam. Azóta is rengeteg posztot olvasok arról, mikor anyukák azt mondják, nekik nincs tejük, nem tudnak szoptatni vagy ugyanúgy kb. 2 hetes babát elkezdenek tápszerezni. Borzasztó, hogy ennyire nem tájékoztatják és segítik az anyákat abban, hogy a legjobb dolgot adhassák a babának, amire csak szüksége van, az anyatejet. Igaz persze, hogy ha az ember utána olvas és nagyon-nagyon kitartó, akkor ez az esetek nagy részében megoldható, de senkinek nem kívánom az első pár hetet, amikor a baba csak sír és sír és nem tudsz rajta segíteni.

Bence ma 14 hónapos és még mindig szoptatom. Természetesen az igénye már nem a non-stop cici, és persze néha szívás, hogy csak szopizva alszik el, de biztos idővel ez is megváltozik. Valószínűleg 18 évesen már nem az én cicimre lesz szüksége. :D

No és hogy a mondandómat összegezzem és a végső tanulságot levonjuk, aki anyatejjel szeretné táplálni a kisbabáját, sokat olvasson előre és ne hallgasson az olyan csecsemősre, gyerekorvosra és védőnőre, aki azt javasolja, 3 óránként szoptasson, mert az csak ahhoz vezet, hogy a gyerekünk tápszeres legyen. Persze akinek ez nem gond, hajrá, de akinek a szoptatás fontos, az tartson ki. A világ egyik legjobb dolga, mikor látom, hogy Bence mennyire elégedett és boldog, amikor összebújunk az ágyban, hogy megszoptassam és elaltassam.

Ezt a posztot 4 hónapja kezdtem el írni, azóta sokat finomodott a megmondókám. Korábban minden fórumon próbáltam segíteni a szoptatással kapcsolatban anyukáknak és mikor a poszt írásába kezdtem, még nagyon sok gondolatom volt a témában. Most is van, csak inkább megtartom magamnak és elfogadom, hogy nem menthetek meg minden kisbabát a tápszertől. Ha valaki kérdez, annak szívesen segítek, de már kevésbé vagyok heves a kérdésben.